A járási rendszer kialakítása

A járás, mint közigazgatási területi egység, a magyar közigazgatás történetében sok évszázados múltra tekint vissza. A járások a történeti források szerint a XII. században jöhettek létre, és elnevezésük arra utal, hogy a korabeli közlekedési eszközökkel egy nap alatt be lehetett járni. Egyébként a járás, mint közigazgatási szerv, a királyi vármegye része volt, és bizonyos közigazgatási feladatokat látott el, mint például adóbeszedés, adóösszeírás, igazságszolgáltatás stb. A járásokat csak a Tanácsköztársaság idején, majd egy rövid ideig - az 1950-es években - szüneteltették, és 1983-ban szüntették meg végleg.
Az átmeneti időszakától, 1990-től Magyarországon egy erős, de szétaprózódott helyi önkormányzati rendszer jött létre, amely az évtizedek során többször reformra szorult, de a reformokat illetően nem volt sem szakmai egyetértés, sem politikai konszenzus a mindenkori kormány és az ellenzék között. A második Orbán kormány rendelkezett elsőként olyan politikai súllyal, amelyik a kétharmados parlamenti többség birtokában érdemi reformokat tudott végrehajtani a közigazgatásban. Ennek a reformprogramnak az első lépéseként került sor a központi közigazság átalakítására, ezt követően a megyei kormányhivatalok létrehozására, majd a járások kialakítására.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara 2013. február 21-én konferenciát rendezett a kormány által, 2013-ban létrehozott járási rendszerről. A konferencián a téma jeles szakértői: közigazgatási vezetők, és a közigazgatás-tudomány képviselői tartottak előadást. A konferenciakötet ezeket az előadásokat tartalmazza.