A KATOLIKUS EGYHÁZ KÜLÜGYI TEVÉKENYSÉGÉNEK ALAPJAI jellemzők

A kötet a katolikus egyház külügyi, diplomáciai tevékenységét mutatja be. Részletesen megvizsgálja, hogyan keletkezett a történelem folyamán az az igény, hogy az egyház külügyi tevékenységet folytasson, hogyan alakultak ki azon képességei, melyek e tevékenység folytatásához szükségesek, hogyan tagozódott be a szuverén államok nemzetközi közösségébe. Emellett a szerző olyan jelentős résztémákat is tárgyal, mint hogy miként keletkezett a világegyház szuverenitáselmélete az állami szuverenitáselmélettel párhuzamosan, hogyan épült fel az egyház diplomáciai intézményrendszere az államokkal való interakciói során, vagy hogy milyen párhuzamok találhatók a kánoni jogrend és az állami jogrendek fejlődésében.A legfontosabb kérdés azonban az, hogy miként tudott egy vallási közösség az államokra jellemző cselekvésmódokat úgy fölvenni, hogy közben megőrizte szakrális karakterét. A kérdés megválaszolásával az is érthetővé válik, hogyan használja az egyház napjainkban diplomáciai eszközrendszerét sza