A katona legszebb álma

A történelem leghosszabb, nyolc évig tartó amerikai háborújáról és egyetlen amerikai vereségéről, a vietnami háborúról komoly regényt eddig még nem vehettünk a kezünkbe. Tim O'Brien 1978-as, Nemzeti Könyvdíjjal kitüntetett műve irodalmi megfelelője a David Morrell-könyveknek, a Rambo- és Chuck Norris- (meg a Coppola-, Cimino- és Oliver Stone-) filmeknek - amennyiben színtere ugyanaz a szörnyű, idegőrlő gerillaháború, csak éppen másképpen. Egy tizenkilenc-húsz éves katonákból álló és a legembertelenebb próbákon átesett szakasz egyik tagja, a félkegyelmű Cacciato közlegény úgy dönt, otthagyja a háborút, és nekivág - a 8600 mérföldre levő Párizsnak. Társai utána erednek, hogy elfogják a szökevényt. Csakhamar kiderül azonban, hogy ez az egész csupán egy másik katona, Paul Berlin tizedes ábrándozása. Éjszakai őrhelyén - félve és unatkozva - részletesen elképzeli a Franciaországig tartó üldözést, és eközben mi is átélhetjük vele a jóformán még kamasz bakák irtózatos felnőtté válását, otthon utáni sóvárgását, a minden képzeletet felülmúló halálnemeket, a hatvanas éveket, a polgárjogi mozgalmakat - és nem utolsósorban a történetalkotó írói fantázia működését. Annak, aki volt katona - még ha a békebeli Magyarországon is - meglepően ismerős közeg ez, aki pedig nem, az egy abszurditásában is lenyűgöző világba pillanthat bele, ha a vietnami háború e méltán klasszikussá vált 22-es csapdájá-t elolvassa.