Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
A középkori magyar központi kormányzat egyik legfontosabb intézménye volt a királyi kancellária, az uralkodó oklevélkiadó hivatala, amelynek hatáskörébe adományozási, bíráskodási, diplomáciai ügyek egyaránt tartoztak. Fejérpataky László eredetileg 1885-ben megjelent akadémiai székfoglalójában elsőként tekintette át a kancellária Árpád-kori történetét. Fejérpataky a magyar történetírás talán kevésbé közismert, de annál jelentősebb alakja volt. A modern szemléletű forráskiadás és oklevéltan (diplomatika) egyik hazai megalapozójaként és a budapesti egyetem tanáraként történészek nemzedékeit tanította a korszerű történettudományi módszerekre. Munkásságában jelentős teret foglalt el az Árpád-kori oklevélkiadás, illetve a mögötte álló királyi kancellária működése. Ezzel kapcsolatos eredményeiről ad számot ebben a kötetében, amely a 11. századtól kíséri nyomon a királyi kancellária fejlődését, bemutatja a hivatal szervezetét, végül a kancellária személyzetének névsorát állítja össze, azok működési idejét is tisztázva. Munkája nemcsak hivataltörténeti szempontból jelentős, hanem a korabeli oklevelek keltezéséhez, eredetiségüknek eldöntéséhez is nélkülözhetetlen háttéradatokat nyújt a szakemberek számára.
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
A királyi kancellária az... ár és hasonló termékek
A királyi kancellária az Árpádok korában jellemzők
A középkori magyar központi kormányzat egyik legfontosabb intézménye volt a királyi kancellária, az uralkodó oklevélkiadó hivatala, amelynek hatáskörébe adományozási, bíráskodási, diplomáciai ügyek egyaránt tartoztak. Fejérpataky László eredetileg 1885-ben megjelent akadémiai székfoglalójában elsőként tekintette át a kancellária Árpád-kori történetét. Fejérpataky a magyar történetírás talán kevésbé közismert, de annál jelentősebb alakja volt. A modern szemléletű forráskiadás és oklevéltan (diplomatika) egyik hazai megalapozójaként és a budapesti egyetem tanáraként történészek nemzedékeit tanította a korszerű történettudományi módszerekre. Munkásságában jelentős teret foglalt el az Árpád-kori oklevélkiadás, illetve a mögötte álló királyi kancellária működése. Ezzel kapcsolatos eredményeiről ad számot ebben a kötetében, amely a 11. századtól kíséri nyomon a királyi kancellária fejlődését, bemutatja a hivatal szervezetét, végül a kancellária személyzetének névsorát állítja össze, azok működési idejét is tisztázva. Munkája nemcsak hivataltörténeti szempontból jelentős, hanem a korabeli oklevelek keltezéséhez, eredetiségüknek eldöntéséhez is nélkülözhetetlen háttéradatokat nyújt a szakemberek számára.