A kötet címe

"Az ön-azonosság kérdésének megválaszolására a zen több fogalmát körüljárja: a tudatos jócselekedet egy bántóan jó rímmel teszi abszurddá, egy genus humile, azaz alantas stílusú megszólalást is beiktatva, így mintegy kétségbe vonja a karma létét korunkban, kiváltképpen, ha a karma célja a személyiségépítés.
...a haiku műfaji kellékeként megjelölt meglepetést zömében paradoxonokkal, oxymoronokkal valósítja meg...
A karma következetes gyakorlását "iszonyatosnak" mondja, eredményét, a "jobbnak képzelt utódot" - tehát a megszületett és felnövekedett lényt - váratlan módon "daganatnak". E "daganat" azonos a Költő fölvirágzott "Magjával" (azaz utódjával), aki teremtőjét (a dharma-tan szerint: okát, okozóját) kineveti..." (Szepes Erika)