A köztársaság törékeny rendje

A konszolidált szocializmus, legalábbis annak hazánkban ismert változata nemcsak a kormányzott népesség megfélemlítésére épült, hanem az államot működtető politikai, gazdasági és kulturális vezetőréteg világnézeti azonosulására is. A kommunista egypártrendszerről a pluralista demokráciára való áttéréssel a társadalom élén álló, annak ügyeit igazgató "elit" jelentős részben kicserélődött, mégpedig nemcsak személyi állományát tekintve, hanem a dolgokhoz való hozzáállásában is: államtudata maglazult, automatikus azonosulása megszűnt. Ebből fakad a kommunizmus utáni államiság legtöbb szervi gyengesége. Van ugyan demokrácia, mármint ahol van, de nincsen határozott összetartozástudat, más szóval - respublika. Ez az intézményrendszer szokatlanságán, elégtelen bejáratottságán kívül azzal is magyarázható, hogy a modern demokrácia nem igényli az egyetértést a közjó dolgaiban, beéri azzal, hogy szereplői egyetértenek a döntésekhez vezető procedúrát illetően. A különféle politikai diskurzusok, amelyek ezt pótolni volnának hivatottak - a kereszténynemzetiek csakúgy, mint a liberálisok vagy a szocialisták - inkább megosztanak, mint egybefognak.
Ez a könyv a Párizsból hazatért társadalomtudós politikaelméleti nézeteinek összegzése, s mint ilyen, szorosan kapcsolódik a szerző előző két könyvének - Miért nincs rend Kelet-Közép-Európában? (1994), Az én Magyarországom (1997) - gondolataihoz.