A legjobb szándékok, mint Bergman minden műve,önéletrajzi ihletésű, de egészen példátlan módon:szülei kapcsolatát írja meg benne, a saját születésétmegelőző szűk tíz évüket, 1909-től 1918-ig. A nagypolgáricsaládból származó, elkényeztetett ápolónőanya és a szegény sorból kiemelkedő, félszeg, félénklelkész apa minden ízében, testi-lelki valójábanbemutatott szerelme maga az élet s egyben merőkitalálás. Ők a századelő svéd társadalmának konvencióiellen lázadnak szerelmükkel, de a magánéletnáluk sem marad boldog sziget az ellenséges közegben.Az uppsalai polgári lét nyílt és begyöpösödöttvilága; az egyetemi városka középkoriasan életvidámdiáksága; az isten háta mögötti északsvéd egyházközségmagába forduló népe; a háború; az erejükettétován próbálgató munkások; a rezignált, anakronisztikusvidéki arisztokrata; és nem utolsósorbana sötét és a hideg megannyi próbának vetik alá aBergman szülőket. Rájuk is érvényes, ami az egésztársadalomra: megvannak bennük a legjobb szándékok,ami az értel