A LEGNAGYOBB PENNAHÁBORÚ - KAZINCZY FERENC ÉS A NYELVKÉRDÉS

A nemzeti nyelv ügye a XVII. század második felének és a XIX. század elejénekmagyar történelmében a legfontosabb kérdések közé tartozott: a nemzetfogalomkorabeli történetével éppen olyan szorosösszefüggésben van, mint az irodalomstátusával. A nyelvkérdés a XIX. századelső két évtizedében Kazinczy Ferencmunkásságával ér a tetőpontra. A magyarirodalomtörténeti hagyomány szerint eza „nyelvújítási harc” ideje, s valóban: a folyamatosan zajló viták középpontjában mindig a magyar nyelv ügye állt. A monográfia a nyelvkérdés nemzetközi összefüggései és a hazai előzmények bemutatása után részletesen elemzi és lényeges vonatkozásokbanteljesen új megvilágításba helyezia magyar irodalom történetének ezt a különleges időszakát. Ennek egyik fontos fejezete az a grammatikai küzdelem, amelynek tétje az egységes köznyelv kialakítása volt – Kazinczy alakját a XIX. századelső évtizedében leginkább grammatikaielképzelésekkel viaskodva látjuk. A magyarnyelv újabb kori történetében a nyelviegység ügye a leg