Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
Az 1989/90-es rendszerváltozás Magyarországon a színházi struktúrát nem változtatta meg, a könyvkiadás szerkezete azonban jelentősen átalakult. A kortárs dráma fórumai, a színház és a könyvkiadás eltérő feltételrendszerek közé kerültek. A szűk drámapublikációs lehetőségek ellenére a magyar színház mégsem nélkülözte a kortárs magyar drámát. Az ezredforduló körüli évtizedekben évadonként mintegy húsz-huszonöt irodalmi szempontból számottevő új magyar dráma került színre. A könyv ebből a drámatermésből merít, a bevezető fejezetben áttekintést adva a korszak fontosabb színpadi szerzőiről és főbb műveikről, az utána következő tizennégy drámaíróportrén keresztül pedig anélkül, hogy extenzív seregszemlére törekedne bemutatja az elmúlt két és fél évtized kortárs magyar drámairodalmának legjelentősebb, legszínvonalasabb rétegét, ismertetve és elemezve mintegy száz színdarabot. A szerző egy korábbi munkájában az előző korszak, az 1960-as,70-es,80-as évek magyar drámairodalmát vizsgálta. A jelen kötet az említett mű, a Drámaforma és nyilvánosság. A magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (1997) című könyv folytatásának is tekinthető.
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
Az 1989/90-es rendszerváltozás Magyarországon a színházi struktúrát nem változtatta meg, a könyvkiadás szerkezete azonban jelentősen átalakult. A kortárs dráma fórumai, a színház és a könyvkiadás eltérő feltételrendszerek közé kerültek. A szűk drámapublikációs lehetőségek ellenére a magyar színház mégsem nélkülözte a kortárs magyar drámát. Az ezredforduló körüli évtizedekben évadonként mintegy húsz-huszonöt irodalmi szempontból számottevő új magyar dráma került színre. A könyv ebből a drámatermésből merít, a bevezető fejezetben áttekintést adva a korszak fontosabb színpadi szerzőiről és főbb műveikről, az utána következő tizennégy drámaíróportrén keresztül pedig anélkül, hogy extenzív seregszemlére törekedne bemutatja az elmúlt két és fél évtized kortárs magyar drámairodalmának legjelentősebb, legszínvonalasabb rétegét, ismertetve és elemezve mintegy száz színdarabot. A szerző egy korábbi munkájában az előző korszak, az 1960-as,70-es,80-as évek magyar drámairodalmát vizsgálta. A jelen kötet az említett mű, a Drámaforma és nyilvánosság. A magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (1997) című könyv folytatásának is tekinthető.