A média társadalomtörténete

A kommunikáció eszközök iránti érdeklődés igen régi keletű. A retorikát, a szóbeli és írásos kommunikáció művészetét az ókori görögök és rómaiak rendkívül komolyan kezelték. Tanulmányozása tovább folytatódott a középkorban, és még nagyobb lelkesedéssel a reneszánszban. A "közvélemény" fogalma a 18. század második felében alakult ki, a "tömegek" iránti érdeklődés pedig a 19. század elején kezdett körvonalazódni. A 20. században az érdeklődés a propaganda, majd napjainkban az elektronikus médiumok felé fordult.
A jelen könyv által elmesélt történet elsősorban az információk, a gondolatok és a szórakozás kommunikációjára összpontosít, ahogyan az szavakban és képekben a beszéd, az írás, a zene, a nyomtatás, a távírás, a telefonálás, a rádió, a televízió, illetve legújabban az Internet révén megmutatkozik. A szerzők állítása, hogy a kommunikációval és kultúrakutatással foglalkozó, egyre növekvő számú kutatónak - bármi legyen is a kiindulópontja- komolyan kell vennie a történettudományt, a történészek pedig - bármely korszakkal vagy témával foglalkozzanak is - nem hagyhatják figyelmen kívül a kommunikációt, beleértve a kommunikációelméletet és a kommunikációtechnológiát. A médiát rendszerként kell felfognunk -állítják-, amely folyamatosan változik, és amelyben a különböző elemek hol jelentősebb, hol kevésbé lényeges szerepet játszanak. Jelen kötet lényegében társadalom- és kultúrtörténet, kiegészítve politika-, gazdaság- és -nem utolsósorban- technikatörténeti megközelítéssel.