A MEGGYŐZŐDÉS ÉS A RETORIKA

Az Osztrák-Magyar Monarchiában egykor használt tíz irodalmi nyelve közül az elmúlt időszakban főleg a német, a magyar és részben az akkor születő szláv nyelvű szerzőket kutatták, minden nép a maga szempontjából írta meg a korszak közös irodalomtörténetét. Ilyen összefüggésben azonban nálunk alig esik szó azokról az olaszokról, akik saját kultúrájuk és Mitteleuropa találkozási pontján, határvidékén helyezkedtek el. Bécs, Budapest, Prága mellett Trieszt is jelentős kulturális főváros volt. Az itt élő sok nyelvű és sok nemzetiségű írók olyan jelentős szellemi műhelyt alakítottak ki, amelyikből nemcsak a 20. századi olasz irodalom main streamje (Svevo-Pirandello vonal) indult ki, hanem a Monarchia világának talajából sarjadva, páratlan, a későbbi egyetemes európai kultúrát is meghatározó filizófiai és irodalmi eredmények is születtek. A filozófiai, nyelvfilozófiai gondolkodás történetében a goriziai Michelstaedter itt közölt műve a legautentikusabb kifejezője ennek a sajátos, atmoszférának