A MEGREKEDT IDŐ: AZ EMLÉKEZET VÁLSÁGA A KÉSŐ MODERN ANGOL REGÉNYBEN

Tukacs Tamás könyve a klasszikus modernizmus utáni évtized, az 1930-as évek brit regényirodalmával foglalkozik, amely a magyar irodalmi köztudatban annak ellenére mindmáig viszonylag kevés figyelmet kapott, hogy az utóbbi évtizedek angol nyelvű irodalomtörténet-írásában központi helyre került. Az elemzések középpontjában három emlékezet-probléma, a trauma, a melankólia és a nosztalgia áll, s a könyv Proust regényfolyamát felidéző címe arra utal, hogy az átpolitizált, válságoktól terhes harmincas években a magas modernizmushoz képest alapvetően változtak meg a személyes és kollektív emlékezet stratégiái: a magas modernizmus alapvetően epifánikus, transzcendentális, szimbolikus és metafora-alapú „megváltó” prousti emlékezés-felfogásának helyét a késő modernizmus korszakában elsősorban az emlékezés revelatív jellegét tagadó, metonimikus és allegorizáló emlékezés veszi át. A könyv – magyarul elsőként – áttekintést nyújt a korszak regényirodalmáról általában, és hosszabb-rövidebb elemző fej