A nagyratörő ár és hasonló termékek
A nagyratörő jellemzők
A drámatrilógia Márton László második drámakötete (Lepkék a kalapon, 1987). A Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.
Márton László a témaválasztása ellenére nem a magyar irodalom drámahagyományában az ilyen témák esetében megszokott tragédiát vagy történelmi drámát írt, hanem a barokk hagyományából merítve szomorújátékot, mely műfaj már maga is némiképp lehetővé tette számára, hogy eltekintsen az általa amúgy sem lehetségesnek tartott történelmi rekonstrukciótól. Márton ugyanis a nyelvre bízza a történelem megjelenítését: a szereplők, események nem annyira művének színpadi, mint inkább nyelvi terében jelennek meg. A szójátékok, metaforák, idézetek és hasonló fikcionalizáló nyelvi eszközök teremtik meg a valóságreferenciát megkérdőjelező szövegiséget.
Következésképp a történelem, a történelmi események, individuomok több egyértelműsíthetetlen szempont szerint ábrázoltatnak, és ebben az ábrázolásban maga a történelem, a politika és az emberi sors ismerete, megismerhetősége és az önismeret kérdései állnak a dráma középpontjában.
Márton László a témaválasztása ellenére nem a magyar irodalom drámahagyományában az ilyen témák esetében megszokott tragédiát vagy történelmi drámát írt, hanem a barokk hagyományából merítve szomorújátékot, mely műfaj már maga is némiképp lehetővé tette számára, hogy eltekintsen az általa amúgy sem lehetségesnek tartott történelmi rekonstrukciótól. Márton ugyanis a nyelvre bízza a történelem megjelenítését: a szereplők, események nem annyira művének színpadi, mint inkább nyelvi terében jelennek meg. A szójátékok, metaforák, idézetek és hasonló fikcionalizáló nyelvi eszközök teremtik meg a valóságreferenciát megkérdőjelező szövegiséget.
Következésképp a történelem, a történelmi események, individuomok több egyértelműsíthetetlen szempont szerint ábrázoltatnak, és ebben az ábrázolásban maga a történelem, a politika és az emberi sors ismerete, megismerhetősége és az önismeret kérdései állnak a dráma középpontjában.
