A problémamegoldás iskolája II.

A nem­zet­kö­zi ma­te­ma­ti­kai köz­vé­le­mény sze­rint a ma­te­ma­ti­ka­ok­ta­tás és a ma­te­ma­ti­kai prob­lé­ma­meg­ol­dás tör­té­ne­tét két sza­kasz­ra lehet bon­ta­ni. Pólya György előt­ti­re és utá­ni­ra. Ez el­mond­ha­tó ma­gyar­or­szá­gi vi­szony­lat­ban is. Pólya György je­len­tős be­fo­lyás­sal volt a ma­gyar ma­te­ma­ti­ka­ta­ní­tás meg­úju­lá­sá­ra, a prob­lé­ma­meg­ol­dó di­dak­ti­ka ki­ala­kí­tá­sá­ra, a 70-es évek „új matek” moz­gal­má­ra. „Igen­is, a ma­te­ma­ti­ka­óra lehet ér­de­kes és hasz­nos, és még több is: amint azt Des­cartes olyan szé­pen mond­ta, »hoz­zá­szok­tat­hat­ja sze­mün­ket, hogy lássa az igaz­sá­got tisz­tán és vi­lá­go­san«. Szív­ből kí­vá­nom, hogy hoz­za­nak a ma­te­ma­ti­ka­órák a ma­gyar ta­nu­lók­nak és ta­ní­tók­nak több örö­met, mint nekem hoz­tak annak ide­jén, és ha ehhez ezen könyv hoz­zá­já­rul­hat­na, az nekem okoz­na örö­met.” Pólya György (1887-1985) a zü­ri­chi és a Stan­ford Egye­tem ma­gyar szár­ma­zá­sú pro­fesszo­ra, szá­mos ma­te­ma­ti­kai te­rü­let mű­ve­lő­je, a ma­te­ma­ti­kai he­u­risz­ti­ka és ta­ní­tás nagy­ha­tá­sú sze­mé­lyi­sé­ge, aki­ről vi­lág­szer­te több in­téz­ményt és díjat ne­vez­tek el.