Éjszaka a kitáruló tudatkapukon át olyan ingerek is eljutnak a tudattalanunkba, melyek befogadására éber állapotban nem vagyunk készen. Merészen módosítanak a spontán képalkotó gondolkodásunk, az álmaink menetén: megborzongunk, máskor mámoros hangulatba kerülünk a két világ találkozásának tanújaként. Olyan történések részesei lehetünk, melyek nappali megélésének legfőbb akadálya éppen tudatosságunk.Egyik egregyi éjszakámon mezítlábas, rohanó léptek zajára eszméltem és egy messze elenyésző dal foszlányaira. Reggel azzal az elhatározással ültem asztalhoz, hogy kibontom az álom és ébrenlét mezsgyéjén fogant motívumot. Annál inkább elérkezettnek láttam az időt, mert a teljességgel megélhető élet reményében régi törekvésem volt a mélyérzéseim sodrában egyesíteni azt a két, politikai célzattal szembefordított világkultúrát, melyek szorításában felnőttem.Hat esztendő alatt, hat rétegben vetettem papírra a regényt. Gyakran kínoztak félelmek az azonosulásban. Meglegyintettek pánikállapotok, a