A RETORIKAI-STILISZTIKAI ALAKZATOK VILÁGA jellemzők

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai magyar nyelvi tanszéke mellett immár több mint három évtizede működő és harminc tagjával csaknem a teljes felsőoktatást magába foglaló Stíluskutató csoport 2001. október 31-én konferenciát rendezett amp;amp;amp;#8222;Az alakzatok világa amp;amp;amp;#8221; címmel. Azért ebben a tárgykörben, mert a csoport 1998-tól a kommunikációt átfogó és a retoricitásban is igen fontos szerepet betöltő alakzatokkal foglalkozik. A konferencia tehát, amelynek előadásai amp;amp;amp;#8211; megtoldva három tanulmánnyal amp;amp;amp;#8211; ebben a kötetben látnak napvilágot, az eddigi eredményekről ad számot. Szó van itt az alakzat, az alakzattársulás lényegéről, jellemzéséről, grammatikai szerveződéséről, szövegszervező szerepéről, beleértve a kognitív nyelvészeti megalapozást is. Olvashatunk aztán viszonylag részletes elemzést az ellentétről, az enallagéról és hipallagéról, az iróniáról, az ismétlésről, a figura etimologicáról, az adjekciós alakzatokról. A szerzők azonban rendszerint egy-egy költő,