A sámánság újjászületése

Hoppál Mihály negyedszázada foglalkozik intenzíven sámánkutatásokkal, munkájáról készült könyvei, fotói, filmjei a világ számos országában ismertek. Új könyvében azokról az élményekről és tapasztalatokról számol be, amelyeket igencsak változatos helyszíneken szerzett híres, illetve szinte teljesen ismeretlen népek, népcsoportok között.
"Régi igazság a tudományos kutatásban, hogy nem a téma teszi a tudományt, hanem a módszer" - vallja, s nézőpontját a körön belül álló megfigyelő önreflexiója határozza mg. A kutató ugyanis benne él a cselekmények sűrűjében, mégis képes kívülről szemlélni mindent.
A kötet címében tudatosan használja a sámánság fogalmát, megkülönböztetve a korábban elterjedt és sok kritikára okot adó sámánizmust. A sámánság kifejezéssel arra kíván utalni, hogy érdeklődésében a helyi szokások, változások foglalják el a központi helyet, s csak a tapasztalatokból levont következtetések lehetnek az elmélet építőkövei.
Helyszíni beszámolóit fényképekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrálja.