A SZÉKELYEK EREDETE jellemzők
Kristó Gyula munkája a magyar történettudomány egyik örökzöld témájának, a székely eredetkérdésnek a feldolgozására vállalkozik. Szemben az eddigi kísérletek legtöbbjével, a szerző nem egy szempont alapján foglal állást a kérdésben, hanem nyolc különféle megközelítést alkalmaz. Etimológiai, őstörténeti, néptörténeti, hadtörténeti, társadalomtörténeti, régészeti, nyelvi-nyelvjárási és névtani, végül pedig egyház- és településtörténeti adatok megtárgyalására kerít sort. Vizsgálatai meglehetősen egységesen arra az eredményre vezetnek, hogy a székelyek eredendően belső-ázsiai eredetű, török nyelvet beszélő, lovasnomád nép volt, és egy kis csoportjuk többszörös népelválás után csatlakozott a magyarsághoz a IX. század első felében. A kötet felvázolja az Erdélyen kívüli székely népcsoportok és a XII. század végétől Erdélybe került székelyek történetének eltérő vonásait, és azokat mélyen beleágyazza az Árpád-kori Magyarország általános viszonyaiba, tanúságot szolgáltatva ezáltal, hogy a székel
