Az elmúlt négy évtized során Karl Rahner provokatív és újító szándékú szentháromságtani értekezése szünet nélkül viták kereszttüzében állt, alaptételével kapcsolatban felekezettől függetlenül minden jelentős teológus állást fogalt - a mű befogadástörténete ennyiben egészen egyedülálló a modern teológiában. A szöveg betekintést enged a jezsuita teológus gondolkodásának legbelső terébe, és azzal a ténnyel szembesít bennünket, hogy a történelemben és saját létezésében az embernek magával Istennel van dolga, Istennel, ahogyan önmagában ténylegesen van.