"(...) Szenczy Sándor nem a miérteket firtatja. Tehetné ugyan, hiszen maga is minduntalan elveszett - vagy elveszítette magát -, hogy megtaláltasson. Inkább tizenöt évvel ezelőtt egy zöldségtároló irodának berendezett padlásán világmissziót álmodott. "Ti adjatok nekik enni!" - osztotta meg velem akkor Jézusnak az öt kenyérről és két halról szóló példázatában felismert élethivatását. Tudta, a hogyan Isten felségterülete. Aztán az elmúlt másfél évtized alatt a szavak elérték a tettek minőségét. Ez csak ritkán, a kegyelem különleges pillanataiban adatik meg az ember életében. (...)" (részlet az Előhangból))