A TÜRELEM - ELBESZÉLÉSEK

„Egyszer anyám azt mondta, hogy csak akinek erős a fantáziája, az tudja túlélni a téli esőket és a nyári napsütést, a sártenger és a sivatag világát, az emberre örökösen rátelepedő melankóliát, a magány és a kivetettség érzését. Mindent meg is tett, hogy megmozgassa a fantáziánkat: mesélt nappal és éjjel, nyáron és télen. Emlékszem, hányszor hallottam a történeteit végtelennek tűnő nyári délutánokon, amikor ott ültünk a sok mosástól átlátszó lepedőkkel takart ablakok mögött, a félhomály hűsítő délibábjában, az óra nevetségesnek tűnő ütései alatt, amikor odakinn izzott a föld, kiégtek a virágok a kertben, tudtuk, úgysem telik az idő, bele vagyunk szögezve ebbe a képzelet és a valóság határán lebegő örökkévalóságba.”