Repülô csészealjak, dinoszauruszvadászat, szuperfotonikus sebesség. Óriások, koboldok, hiperintelligens tengeri szörnyek. Ken MacLeod regénye nem sz amp;amp;amp;ucirc;kölködik az olyasféle elemekben, amelyeket a kisiskoláskorból kinôtt és a hollywoodi kínálattól megcsömörlött sci-fi-fogyasztók többsége hajlamos fanyalgó mosollyal és kézlegyintéssel elintézni.Csakhogy MacLeod, a meseszövéshez kiválóan értô skót író elengáns ív amp;amp;amp;ucirc; történettel ajándékozza meg olvasóit, miközben az iróniát sem nélkülözô finom távolságtartással alkalmazza a kevésbé tehetséges kollégái által devalvált díszleteket. Az sem mellékes körülmény, hogy MacLeod nem csupán írni tudó író, de a fantasztikum határán innen lévô természettudomány imponáló felkészültség amp;amp;amp;ucirc; ismerôje is.Akik Isaac Asimov halála óta vártak egy új, az Alapítvány-történetekhez méltó sci-fi-sagára, most alighanem megkapták azt, hiszen a Kozmonauták vára egy hosszúnak ígérkezô regényfolyam elso része.