A ZSARNOKSÁG SZÉPSÉGE - TANULMÁNYOK A TOTALITARIZMUS MŰVÉSZETÉRŐL

Mint ismeretes, a totalitárius eszmekör kontextusában kettős elv szervezi a művészeti gyakorlat és az esztétikai megítélés folyamatait: egyfelől a szabadság, másfelől az ön- és mások általi korlátozás elve. Tanulmánykötetünk azt mutatja be, hogy a kommunista, illetve a fasiszta ideológiák terhelte diskurzusokban miként érhető tetten ennek a kettős elvnek a működése a művészeti produktumok szerveződésében, létében, illetve a produktumok és gyakorlatok esztétikai megítélésében. Az egyes elemzések mindenekelőtt azt a kérdést tartják szem előtt, hogy a művészi teremtő szándékban per se benne rejlő szabadság hogyan viszonyul a kisajátító-diktatórikus eszmék korlátozó mechanizmusaihoz, s ezzel összefüggésben azt is, hogy autentikus és maradandó műveknek tekinthetőek-e az előírt és elvárt ideológiák mentén „megtermelt” alkotások.