Ady Endre költeményei I-II.

"Nincs a világirodalomban költő, aki következetesebben, mélyebben lényegesen szimbolista volna. Talán az egy Dantét kivéve. Azért mondom, meggondoltan Dantét, mert Adynál is, mint Dantéban, az egész világ szimbólumok óriási láncolata, szimbólumoké, melyek szigorú egymásba illeszkedésükkel szinte valósággal egyértékű szövetet alkotnak. Hogy Ady éppen úgy él ezekben a szimbólumaiban, mint Dante az övéiben, azt legjobban mutatja, hogy nem ejti el őket, vissza-visszatér hozzájuk, nő, gazdagodik, de ugyanaz marad benne ez a szimbólumvilág, elfelejtettnek hitt szimbólumok merülnek fel évek után újra... A költőt csak az érdekli az életből, ami szimbolikus jelentőségű, nem önmagáért érdekli az élet, hanem azért, amit jelent." (Babits Mihály)