Alakok az ezredfordulón jellemzők

"Valamikor, 1990. tavaszán, kezdő újságíróként egy barátom, Szegedi Kovács György költő-író megkérdezte, lenne-e kedvem vele felutazni Budapestre, a Szabad Föld szerkesztőségébe Bajor Nagy Ernőhöz. Naná, hogy volt kedvem. Az újságírás egyik nagy öregjével találkozni személyesen nem kis megtiszteltetésnek számított. Szívélyesen fogadott, elbeszélgetett velünk, tanácsokat adott, s hogy mindezt nem csak udvariasságból tette, bizonyíték rá, hogy megbízott egy feladattal is: írjak egy anyagot a neves fehérvári művészettörténész házaspárról, Kovalovszky Mártáról és Kovács Péterről. Azt ígérte, ha jó lesz az írás, megjelenik a lapban. Mondanom sem kell, igyekeztem kitenni magamért - s ígéretét beváltotta. Az írás valóban megjelent, ami egy kezdő számára hatalmas megtiszteltetés volt. Hogy mindennek mi köze ehhez a kötethez? Nos, mint említettem, Bajor Nagy Ernő a beszélgetés közben tanácsokat adott, így javasolt néhány szerzőt és kötetüket tanulmányozásra. Köztük volt Kosztolányi Dezső: Alakok című munkája is. A kötetben Kosztolányi beszélgetései szerepelnek, amelyeket különféle foglalkozású társadalmi helyzetű emberekkel folytatott, s írt meg a Pesti Hírlap hasábjain a 30-as években. Bizonyára Bajor Nagy Ernő sem hitte volna, de magam sem, hogy mit indított el azzal, hogy a figyelmembe ajánlotta Kosztolányi könyvét. Több mint tíz év elteltével követte tett a sokáig érlelődő gondolatot: meg kellene írni Kosztolányi alakjainak mai változatát, kiegészítve újabb foglalkozásokkal." (Csitáry-Hock Tamás)