Albérleti fordulónap ár és hasonló termékek
Albérleti fordulónap jellemzők
"Falusi Márton tabudöngető - de hisz alig van már tabu! - költészete, merészsége és üdesége, ha eljutna a fiatalokhoz, sok olvasót szerezne. A civilizáció legújabb áldott vagy áldatlan vívmányai, a hivatalnak packázásai, a hétköznapi gondok szorítása telítődik költészettel soraiban. Folytonos szorítás és lebegtetés a verse, mint egy jól megtervezett akrobatamutatvány. Szorítunk, le ne essen a költő, mert nincs védőháló, ha leesik...
Mint a címből is sejthetjük, albérletről albérletre száll a lélek, költözik a test. Otthonossága magában foglalja a város és a lélek hajléktalanjait is. Tud róluk, mert sorsukat hordozza, aki nyitott szemmel és szívvel jár e tájon. S mert tud, sorain átszitál a részvét...
A kötet rendezője, vezérélménye a szerelem. A mindennapi küzdelmek, a sárga csekkek, villanykikapcsolások, multikulturális zaklatások ellenére a szerelem megmaradhat.
A makacs tényektől indul, és a fantasztikumig emelkedik néha, mintha egy nappali lidércnyomás röpítené a fellegekig a nem akármilyen kultúrát és intelligenciát bíró költőt. Rendkívüli tudása nem nehezedik a versekre, szinte röpíti a sorokat, sokszor azonban a vers végére érve vissza kell lapozni az elejére. Nem rosszallással tesszük, hanem újra vágyunk az élményre. Nem akármilyen pillanat a rosszabbnál rosszabb, unalmas versek idején." (Tóth Erzsébet)
Mint a címből is sejthetjük, albérletről albérletre száll a lélek, költözik a test. Otthonossága magában foglalja a város és a lélek hajléktalanjait is. Tud róluk, mert sorsukat hordozza, aki nyitott szemmel és szívvel jár e tájon. S mert tud, sorain átszitál a részvét...
A kötet rendezője, vezérélménye a szerelem. A mindennapi küzdelmek, a sárga csekkek, villanykikapcsolások, multikulturális zaklatások ellenére a szerelem megmaradhat.
A makacs tényektől indul, és a fantasztikumig emelkedik néha, mintha egy nappali lidércnyomás röpítené a fellegekig a nem akármilyen kultúrát és intelligenciát bíró költőt. Rendkívüli tudása nem nehezedik a versekre, szinte röpíti a sorokat, sokszor azonban a vers végére érve vissza kell lapozni az elejére. Nem rosszallással tesszük, hanem újra vágyunk az élményre. Nem akármilyen pillanat a rosszabbnál rosszabb, unalmas versek idején." (Tóth Erzsébet)
