Állatmesék jellemzők

Mendemondák szólnak arról, hogy az i.e. VI. században egy púpos fríg rabszolga, nevezetesen Aesopus írt először állatmeséket. Ezek az erkölcsi, tanító célzatú történetek több sajátossággal és bírnak. Szembetűnő a meseszerű elemek és a jellegzetes mesehangulat hiánya, jellemző ugyanakkor a rövidség, a lényegre szorítkozó, csattanóra épülő befejezés. Ezért az aesopusi mesét nem is lehet hosszasan mesélni a ráérő hallgatók körében; természetes helye az élet sodrában van, gyorsan és szellemesen mondható el, gyakran úgy, mint egy találó, hatásos vicc vagy anekdota.