ÁLLVA TEMESSETEK EL! - A CIGÁNYOK ÚTJA

Isabel Fonseca 1995-ben megjelent könyve ma már a romákról szóló irodalom egyik alapműve – a szerző fiatal újságíróként és szociálantropológusként hosszú utazásokat tett Albániában, Bulgáriában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban, Moldovában, Lengyelországban, Romániában és a volt Jugoszlávia különböző részein, hogy belülről ismerje meg a cigányokat, „a világ legkevésbé értett népét”, s ezért különböző roma családokkal élt együtt. Számukra ő gádzsó volt, idegen, akit kedvesen befogadtak, s aztán lassacskán már a titkaikat is megosztották vele. Fonseca így többet tudott meg érzéseikről, kultúrájukról, rítusaikról, mint a szokványos – külső nézőpontú – szociálantropológusok. A különböző országokban, különböző cigány családoknál szerzett élmények, ismeretek leírása után a könyv utolsó fejezete a cigány holokausztról mesél, amit maguk a cigányok is ritkán emlegetnek. S hogy miért? Fonseca Auschwitzban, ahol épp egy megemlékezést tartanak, megkérdezi ezt egy magyarországi romától,