Amíg alszom, vigyázz magadra

G. István László új kötetében a magyar líra egyik sok évszázados vonulatát követve kétely és hit mélyen megélt belső küzdelmeiről ír. A matematikai pontossággal és zenei invencióval magkomponált kötet első felében katedrálist épít a versekből, sőt, mint valami gótikus templomépítő mester, kőszoborfaragásokkal fel is díszíti a homlokzatot, hogy aztán a kötet második felétől kezdve ebben a szavakból létrehozott térben hangozzék el ima, zsoltár, fohász és párbeszéd. Az Istennel folytatott párbeszéd során előbb a kételyekről vall, amelyekből megteremti saját Teremtőjét, hogy aztán Isten belső drámáját, önfelszámoló kételyeit - létének paradox bizonyítékát - jelenítse meg. Isten megszólítása az önmegszólítás drámájából bomlik ki, és megfordítva, a fohász hangsúlya fokozatosan áttevődik a fohászkodóról a fohászt hallgatóra: "én behunyom a szemem" - "rám hunyd szemed". G. István László sokszólamú, istenkereső költészete egy nyugtalan, kutató elme önvizsgálatának összegzése. Hangja megrendítő tisztasággal tölti be a maga-alkotta teret. - Ferencz Győző -