Amit anyád sosem mondott el

Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudnak elmondani a lányuknak az anyák, nem szeretnék elmondani, nem akarják lerombolni a lányuk illúzióit, a sajátjukat sem. Azt szeretnék, a lányuk nem feküdne le senkivel, majd csak ha fagy, és mindenki műkorcsolyázik. Ennek ellenére szeretnének unokákat, lehetőleg szeplőtlen fogantatással - valamikor egyszer, nagy sokára, mikor úgyis túlságosan sok dolguk lesz ahhoz, hogy vigyázzanak rá. Nem szeretnek a lányuknak az apjukról sem mesélni, mert mi van, ha kiderül, hogy ő sem valami különleges lény, hanem csak egy köznapi férfi? Kivéve persze, ha elváltak - akkor viszont mindent el akarnak mondani.
Szerencsére én nem vagyok az anyád, mondja Marion McGilvary, úgyhogy hadd világosítsalak fel pár dologról!
Marion gyermekkorában az anyja egyszerű dolgokra vágyott - többet szeretett volna aludni, és örült volna, ha a tiszta ruhák kivasalják magukat. A huszonegyedik század összetett világában a nőket azonban jobban érdekli a szex, mint a centrifuga, és olyan kapcsolatra vágynak, ami tovább bírja, mint a mosógépük. És ha minden összeesküdött ellenük, legalább egy retikült szeretnének - az jól néz ki, mindig illik az emberhez, és nem szól vissza.