Anyátlan nemzedék jellemzők

Minek köszönhető, hogy mára olyan törékenyek lettek a kapcsolataink, mint az ostya? Miért érezzük önmagunk körül a szolidaritás hiányát, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebbet érünk, egyre kevésbé vagyunk fontosak? Vajon tényleg egy pillanat alatt a semmibe zuhanhatunk? Miért van az, hogy miközben rendkívül büszkék vagyunk önállóságunkra és teljesítményünkre, rettegünk a magánytól, a megsemmisüléstől, a kisemmizéstől és további neurózisok tömkelegét produkáljuk?