Apologia (de magia) / Védőbeszéd (a mágiáról)

Apuleius mint filozófus a középső platonizmus képviselője, a Platonicus név büszke viselője, rhétórként az újszofisztika (második szofisztika) művelője. Védőbeszéde sokat köszönhet a változatlan emberi jellemnek. Bölcselők hosszú sora fejtegette, hogy az embernek az önfenntartásra való törekvése a legfontosabb ismertetőjegye. Az ember mivolt jellemzője az egoizmus, "az ember embernek farkasa" törvénye, igény a másik mindenkori leküzdésére. Az összeférhetetlenség, az irigység, a féltékenység, a másik sikerével való azonosulásképtelenség segítette megszületni a világirodalom első - a szerző saját maga érdekében kifejezett - Apologiáját.