Árnyék és képzelet jellemzők

"A kritika művészet, tehát haszontalan" - írta a színikritikus Kárpáti Aurél évtizedekkel ezelőtt, alig túl a század hajnalán. Utódja e haszontalanság művelésében fölhatalmazva érzi magát, hogy merő szórakozásból (no és, persze, megélhetési kényszerből) kötetlenül írjon a haszontalanságok számára legkedvesebbjéről, a teátrumi művészetről. Amely a legközvetlenebbül és legáttételesebben, legvalóságosabban és legelvontabban tükrözi a legfobb haszontalanságot: az életet... Úgy vélem, bármely önálló képzelet vagy konstrukció révén, a valóság vet árnyékot a színpadra; ezt az árnyékot igyekszem elkapni...