Árvácska

"Egyszer, az első világháború vége felé, bejött a kávéházba, ahova jártam. Sápadt volt, feldúlt az arca. Leült az asztalomhoz, sokáig nem szólt, nézett komoran, nyugtalanul maga elé. Egy darabig én se szóltam, ismertem, hogy valamit mondani akar, de tudtam, hogy jobb nem megkérdezni. Csak kis idő múlva kérdeztem:
- Mi az, Zsiga, valami baj van?
- Barátom, borzasztó dolog..., gyermeket öltem, kettőt.
Akkor délután fejezte be a szegény embereket..." (Schöpflin Aladár Móricz Zsigmondról)