ÁTLÁTSZÓ SÍROK

„Dan Stanca írása egy belső indíttatásnak való könyörtelen engedelmesség, egy titkos gyötrődés, amely mintha egy elrendelt, rejtelmes sorsból származna. Éppen ezért az ő tehetsége nem a rutinosság révén megszerzett virtuozitásból fakad, sem elmélyült álmodozások táplálta tudósi ambícióból: tehetsége a vénáiban csordogáló veleszületett hajlam kényszeréből fakad, egy olyan írói alkat az övé, amelyet nem győzünk kárhoztatni, amíg él, hogy a halála után büszkélkedjünk vele. Addig azonban e peremre szorított krónikás elhanyagolt mivolta még elmosódottabbá teszi bizonytalan sorsát: halvány vonal, amely csak későn fog felívelni, miután az életmű befejeződött.” (Sorin Lavric)