AZ ÁLLATORVOS IS NŐS EMBER

Könyveim írására az a kényszer vitt rá, hogy megörökítsem az állatorvoslás egy igen izgalmas korszakát. Szerettem volna elmondani az embereknek, milyen volt az állatorvosok élete a penicillin elterjedése előtt, amikor mai szemmel primitív körülmények között dolgoztunkEz a kényszer hosszú ideig nem öltött határozott formát. Úgy állt össze,hogy számtalanszor elmeséltem a napi eseményeket feleségemnek, majd rendre hozzátettem: - Na ezt majd egyszer megírom! Kétségtelen, ez így ment volna a végtelenségig, ha a feleségem az egyik ilyen történet végén azt nem mondta volna: - Mindig csak ígérgeted azt a könyvet, de sose fogod megírni! _Hát ezt meg hogy érted? - kérdeztem.- Úgy, hogy erről a könyvről már beszélsz már huszonöt éve. Hiszen a múlt héten ünnepeltük az ezüstlakodalmunkat. Ne vedd a szívedre, Jim. Csak egy vagy ezer olyan emberből, akik könyvet akarnak írni, aztán mégsem teszik meg.Nekem több sem kellett: elmentem papírért és hozzáláttam.