Az antropologizált múzeum

Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – egyre inkább ez az alapállás jellemzi a múzeumok gyűjteményezési és kiállítási munkáját. Mindenféle tárgy gyűjthető, s a közönség minden célcsoportját meg kell szólítani. Milyen következményekkel jár, s meddig tartható fenn a múzeum kompetenciájának ilyen kiszélesítése? A nemzetközi diskurzushoz illeszkedve ezen kérdésekre keresik a választ a szerzőnek az elmúlt öt évben megjelent, s most átírt formában kötetbe szerkesztett tanulmányai. Az esettanulmányok (például Berlin, Madrid, London, Tokió) módszertani újítása, hogy a kiállított tárgyak esztétikumát és a múzeumi műként történő megjelenítésüket egymás kölcsönhatásában vizsgálják. A kötethez átfogó, az idegen nyelvű forrásokat a teljesség igényével áttekintő bibliográfia társul. Ébli Gábor esztéta, jelenleg az MTA Művészettörténeti Intézetében dolgozik.