Az ég vére

A regény gyönyörű és megrázó olvasmány. Nem könnyű, és mégis letehetetlenül elbűvölő. Egy halálra ítélt város története, ahol élőhalottak élik a közösségi lét végjátékát. Egy ember, akinek egyetlen hazája a menekülés és a kudarc. Elnéptelenedett föld, fölégetett városok, börtönök és türelmetlenül várakozó, hússal teli vén malmok a világ végén, valahol, a szinte csak a legendában létező ukrajnai síkságokon és hegyvidékeken, ahol mindez lezajlik. Egy tüdőbeteg kislány állhatatos szerelme, amely erősebbnek bizonyul a kínzásnál. Az öngyilkosok, akik "automatikusan" egy előkelő klub tagjaivá válnak a másvilágon. Egy angyal első vagy egy csótány utolsó gondolatai az óriási csizma láttán, amely tüstént összeroppantja vékonyka páncélját. Kesernyés humorú anekdoták, ironikus történelmi betétek, legendák, versek és az apokalipszis vad vágtája. Az igazi helyszín az a minden képzeleten túli tér, ahol nemcsak az áldozat, a hóhér is ugyanannak a gyilkos gépezetnek az alkatrésze, és kis híján még a szeretetet is megérdemli. Ilyen részletekből épül fel ez az emberi vagy emberen kívüli táj, ilyen, gyilkos humorral átitatott elemek bukkannak föl ebben a rendkívüli könyvben, amely csupa ellentmondás. A "huszadik század botrányát" leíró irodalomnak, ha még olyan értékes is, gyakran éppen a történeti jelleg miatt korlátozott a hordereje.
Piotr Rawicz szokatlan, világirodalmi jelentőségű regénye viszont arra tesz merész kísérletet, hogy a költészet nyelvén fejezze ki azt a valóságot, amely másképpen közölhetetlen marad.