AZ EGY SZOBALÁNY NAPLÓJÁTÓL A TRISTANÁIG - FORGATÓKÖNYVEK 2. - jellemzők

A L amp;amp;amp;#8217;Harmattan Kiadó Bunuel-sorozatának harmadik kötetében az életművet záró híres trilógia előtt készült három jelentős film, az 1964-es Egy szobalány naplója, az 1969-es A Tejút és az 1970-es Tristana forgatókönyvét találja az olvasó. E három filmet is áthatja Bunuel 'harcos antiklerikalizmusa, mely ugyanakkor paradox katolicista esztétikával párosul' szinte beteges vonzalommal a keresztény képzeletvilág ikonográfiájához, sőt szexuálpatológiájához`. De ez a tagadás nem tud vagy nem kíván elvonatkoztatni talajától, amelyen létrejött. Ebből táplálkozik érzékisége, humora, kegyetlen emberszeretete, kedve a véletlenhez, hűsége a titokzatoshoz. Nem elszakad, hanem mélyre fúr, mint az olajbányász, a közös ösztön- és álomvilágba, ahol a mindannyiunkat mozgató affirmatív energiák ágyazódnak, ezért áll ellen művészete minden dogmatikának. A szürrealista dogmatikának is.` A szürrealizmus egykori botránya 'valamiféle világosan megőrzött erkölcsi igénnyé tisztult benne, miszerint le