Mivel lusta voltam ahhoz, hogy fülszöveget írjak - nem is fizetik külön -, behunyt szemmel rábökök egy részletre - melyet persze elobb gondosan kiválasztottam: ` - És mi történik abban az esetben, ha ezek a hivatalok nyíltan bevallják a mulasztásukat? - Ilyen eset nincs, professzorno. A hivatal nagyon jól tudja, hogy abban a pillanatban, amikor egyetlen hibáját bevallja, rögtön kiderül a többi is, és a láncolat törvényszeruen elvezet a hivatal létezésének teljesen fölösleges voltához. Márpedig egy hivatal mindent beismerhet, ezt az egyet kivéve. Noch elnyomta a szivarját. - A hivatal, professzorno, mindig túlélheti azt a feladatkört, melynek betöltésére eredetileg létrehozták, és feleslegessé válásával egyenes arányban növekszik hatásköre és testületi gogje. És ez a mi szerencsénk, professzorno.`