Az ember tragédiája jellemzők

A Tragédia cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolgatartók) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis-antitézis-szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul.