Az ismétlés és az ellentét alakzatai Sinka 'Kadocsa, merre vagy?'

sorozat:Az alakzatok világa tantárgy:Nyelvtudomány évfolyam:Egyéb Heltainé Nagy Erzsébet korábbi stilisztikai elemzéseiben igazolta, hogy Sinka István lírájában, balladáiban és sorsverseiben a legfőbb szövegszervező, formateremtő elv az ismétlés-ismétlődés által teremtett alakzatok köré rendezhető, amelyek a nyelvi-stilisztikai eszközök valamennyi rétegében, a versek grammatikai, szemantikai és pragmatikai szintjén egyaránt megragadhatóak. A versépítés legfőbb eszközének és módjának a gondolatalakzatok köréből az ismétlésen és ellentéten alapuló párhuzamosság, paralelizmus bizonyult, illetve az alakzatok mögött meghúzódó parataktikus, szintetizáló, folyton összerakó és folyton viszonyító gondolkodásmód mutatkozott a sinkai líra legjellegzetesebb szöveg- és stílusteremtő sajátosságának. Köréje rendeződtek térben és időben a balladai események, ezt szolgálták a tematikus ismétlődések, a folytonos viszonyítások, ezt a halmozások, a felsorolások, a névvonulatok monotóniája, sőt még a tájnyelvi alaki jellegzetességek is. Különleges stilisztikai sajátosságok a felsoroltak? A sinkai látásmódból és nyelviségből következnek, avagy ennél jóval tágabban értelmezhető nyelvi-gondolkodásbeli princípiumok? Ilyen kérdésekre keresi a választ a jelen tanulmány is, ezúttal a költő egyik prózai remekművét, a "Kadocsa, merre vagy?"című kisregényt vizsgálva. Nehéz Balog András naplója, Móricz Zsigmond Árvácskájának méltó társa, egy tizennégy éves szolgagyerek valóságos és álombeli története műfajánál, szerkezeténél és kettős nyelvi megjelenítésénél fogva egyaránt méltó a mai olvasók és kutatók érdeklődésére.