AZ ÖNAZONOSSÁG ALAKVÁLTOZÁSAI AZ ABSZURD DRÁMÁBAN

Samuel Beckett, Harold Pinter és Tom Stoppard művészetének színház-, és drámatörténeti újításai a 20. század második felétől napjainkig éreztetik hatásukat a színpadon világszerte. Műveik komplexitása,részletgazdagsága,a szövegekrétegzettsége olykor nagy kihívás elé állítja a színházba járó közönséget és az olvasót. Nekik nyúlt segítséget ez a könyv.Nyusztay Iván könyve bemutatja az abszurd keletkezéstörténetét, és kitér fontosabb jelentésváltozásaira. A drámatörténeti és műfajelméleti megközelítés mellett a szerzőre jellemző módon nagy szerep jut a filozófiai kitekintésnek is, amelynekköszönhetően betekintést kapunk dráma és filozófia termékeny kapcsolatába. Az önazonosság jelenségének és alakváltozásainak vizsgálata olyan nézőpontként szolgál, amely felől kirajzolódhatnak a tárgyalt drámaírók közötti alapvető különbségek és átfedések. A könyv emellett kísérletet tesz az abszurd határainak körvonalazására, és precíz műelemzések során nyomon követi a kiutat az abszurdból a modern tragi