Az orvostudomány önkritikája jellemzők

Az orvostudomány önnön diagnosztikáját állítja fel James Le Fanu.
Vizsgálódását a penicillin felfedezésével kezdi, s jut el innen napjainkig. Ami a '80-as évekig történt, az sikertörténet: a betegségek kezelésével megnőtt az átlagéletkor, a csecsemőhalál nem mindennapos élmény többé, és még az öregedés kellemetlenségei is elviselhetőbbekké váltak. E sikerek ellenére az orvostudomány tündöklő fejezete, úgy tűnik, lezárult. Beköszöntött a medicinához és intézményeihez fűződő fokozódó ambivalencia korszaka. A fejlődés belső ellentmondások sokaságát hívta életre: az orvosképzésben, a gyógyszerkutatásokban, a protokollokon keresztüli ügymenetekben, a drága eszközigényben, és mind a társadalom, mind az orvostársadalmon belüli szemléletben.
Az Olvasó - ki egyetlen életét aggódva bízza hol orvosra, hol természetgyógyászra, vagy maga is orvos/esetleg természetgyógyász - ezúttal olyan könyvet tarthat kezében, amely széles látókörű és alapos, de mindenekelőtt önkritikus.