AZ ÚTON VÉGIG KELL MENNI jellemzők
A testi és lelki szenvedések aljára értem. A Szovjetunió foglya lettem. Még csak számom sem volt. Ha hozzám szólta, mindössze annyit mondtak: Vojenna Plenny! Hadifogoly! Egy a milliók közül, de mégis én voltam. Amikor tudtam, hogy én vagyok, megértettem, hogy az Isten vergődő élet fölé hajlik és ... mosolyog. Ezt a mosolyt szeretném továbbadni embertársaimnak.
