Babits és kortársai jellemzők

"Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet". A Csak posta voltál záró sorai adják e kötetkompozíció szellemi vezérfonalát: Petőfitől Petri Györgyig, Vörösmartytól Borbély Szilárdig számtalan mű és életmű öltődik megannyi szállal a Babits-corpus szövetéhez.
Babits és kortársai? meglepő cím, ha megfejtéséhez csak e könyvben szereplő alkotók nevét vesszük alapul. E nem csupán Babits-kortársakról szóló kötet azonban azt kísérli meg felmutatni, hogy az irodalom egybefüggő folyamat, melyben a korábban élt szerző egy-egy sora vagy akár egész alkotása is pretextusa az utána következőknek - a később született alkotók pedig akarattal kebelezik be az irodalom múltját, és nem feltétlenül megszakítani, hanem sokkal inkább folytatni és újrafogalmazni akarják a közvetlen és távolabbi elődök életművét. Ezt tette Babits is, amikor alkotásaiban megidézte Horatiust, Szent Ágostont vagy Jónás próféta alakját, s így mindnyájan kortársakká lettek az irodalom időtlen idejében.
Ilyen megidézések titkát fürkészheti most az olvasó. A tanulmányok nyitott ablakok egy-egy műre, életműre, alkotások vagy alkotók kapcsolatára - ám mögöttük mindig a mű zárt, titokzatos, örökké nyílni vágyó ablakát találjuk, melyen egyszerre tükröződik a kinti, és melyen át egyszerre sejlik fel a benti világ.