A híres 19. századi személyiségek alakját, arcvonásait ma is azon képük alapján idézzük fel magunkban, amelyet Barabás Miklós festett róluk. De a hatás kétirányú: Barabás művészete is a portréinak köszönhetően nyerte el máig tartó népszerűségét és rangját. Barabásnak egy olyan korban indult a pályája, amikor megnőtt az igény a saját nyelv, viselet, kultúra, egyszóval a nemzeti identitás iránt. Nem volt elegendő tehát arcképet festetni, mindenki a magyar festő ecsetje által akarta megörökíttetni magát. Pedig portretista kvalitásai mellett Barabás kitűnő tájképfestő is volt, a fiatalon elsajátított akvarellfestés egyik legkiemelkedőbb képviselője. Az Itáliában, a Duna-parton, a gräfenbergi fürdővárosban vagy a tabáni kirándulások nyomán készült kis remekműveinek színvonala egyenrangú az olajképekével. Emellett számos jellegzetesen biedermeier hangütésű zsánerképet is alkotott a falusi élet vagy a fővárosi polgári otthon emblematikus jeleneteiről. A festészet elméleti kérdéseinek tanulm