BARÁTNŐK

Gyenge Vali olimpiai bajnok (Helsinki, 1952) és már akkor felkaptam a fejem, mikor korábbi regényeit (Két asszony élete, Ígéret) olvastam: annyira egyedülálló ez a szerepváltás: nem igen jut eszembe olyan olimpikon, akiből regényíró lett volna. Vali az lett, beírta magát a világirodalomba. ’56 óta Kanadában él, regényei angolul jelentek meg, mellesleg fotóművész karrierje is szépen ívelt. Sokoldalú művész, aki hihetetlen érzékenységgel hozza eléd figuráit, történeteit. Ez a regénye – felfedezés. Négy asszony történetét meséli el, egy idehaza él, a többiek szerte a világban, csak barátságuk hozza össze őket - hol itt, hol ott. Amiben a „kint-bent” élet – emigráció és honvágy, hazatérés és elvágyódás – vagyis a többnyire elhallgatott, de állandóan jelenlévő fájdalom sejtetése az írói felfedezés. Meg az, hogy hősnői magányosak, túl az élet delelőjén – azaz a női élet idővonatának abban a fülkéjében utaznak, amit a világirodalom is csak ritkán keres fel: fura, de ötven felett az irodalom s