Bártfay László naplói

"Nem sok barátimmal dicsekszem, mert megválasztás nélkül soha sem csatlakoztam senkihez határtalan bizodalommal és szeretettel: de mind azokra büszke vagyok, kik barátságukra méltattak, - 's egyetlen miatt sincs okom pirulni. Sok jó, kedves, szíves órát töltöttek csekély hajlékomban Kisfaludy Károly és Helmeczy, Waltherr László, Klauzal és Nagy Károly; Vörösmarty, Stettner, Bajza, Schedel, a' bold(ogult). Tittel Pál és mások; és a' kiket legelőbb kellett volna említenem: Kazinczy Ferencz, Szemere és Kölcsey. (...) A' derék Wesselényi huzamos idő óta hon érzette magát nálam; 's szeretett enni tálambol, szeretett melegedni tűzhelyemen. - 's mind ezek nem olly kincsek e, mellyeket sem pénz sem vagyon nem pótolhat ki? (...) Egy éj - 's kitaszítva levék. - De bár anyagilag tisztességes szerzeményem az áradatnak martalékul esett: megmentém, 's kihozám kebelemben hajékom' isteneit!"
Ezeket a sorokat a Pest külvárosait csaknem elpusztító, 1838-as jeges árvízről írja be naplójába Bártfay László, a reformkori liberális értelmiségi, Károlyi György titkára, az Akadémia, az irodalmi élet fontos háttérfigurája. A hétköznapi, privát élet rejtett oldalaira vetnek fényt a négy éven át vezetett feljegyzések - személyes drámák, súlyos betegségek, politikai sorsfordulók váltakoznak vidám kirándulásokkal, városligeti korcsolyázásokkal vagy a hosszú, holdfényes sétákkal a dunai hajóhídon.