Bekenntnisse eines Bürgers

Az író legjelentősebb alkotása ez a mű, amely egyúttal a két világháború közötti magyar irodalomnak is egyik remekműve. Rákóczi Confessiójához hasonló szenvedélyes önfeltárás jellemzi Márai írását, a legőszintébben, szinte pőrére vetkezetten írja meg gyermek- és ifjúéveit, testi- és lelki fejlődését, férfivá érését. De mindezeknek a történéseknek nála a család ad keretet, a családnak pedig az osztály, a polgárság, mert annak életformája, kultúrája szolgáltatja a mintát az egész családnak. Az elkötelezettségről vall ez a remekmű, hitvallásos módon: hűnek maradni egy városhoz: Kassához, egy országhoz: a polgársághoz, egy életformához: az európai kultúrához - még akkor is, amikor a város már "elveszett", az osztály széthullott, és az európai kultúrán is sebet ejtettek erőszakos hatalmak. A gyermekévek tájairól, a Felvidék magas fenyveseitől Budapestre, Berlinbe, Párizsba, Londonba és Velencébe kalauzolja el az olvasót, a személyes lét mezsgyéjét pedig a születés mérföldkövétől apja haláláig jelöli ki.